Éppen olvastam a kedvenc könyvem így szombat délelőtt,mikor a nevelőm jött be Scarlet. Anyám helyett anyám. Nagyon a szívemhez van nőve. -Életem...van egy jó hírem. mondta megrökönyödött arccal. -Scar,mond. Mi a jó hír?? kérdeztem kíváncsian. -Örök...örökbe fogattak. mondta könny fátyolos szemmel. Menj kicsim,én addig összecsomagolok. Bólintottam és sprinteltem az igazgatóhoz. Halkan de mégis hallhatóan bekopogtam és egy "Tessék"kiáltás hallatszódott bentről. Beléptem és rögtön a göndörkére tévedt a tekintetem. Végigmért és perverzen megnyalta ajkát.
-Ne,kérlek!!! Ne csináld! Ne hagyj el!!! kiabáltam neki sírva. -Hidd el babygirl,mind a kettőnknek jobb lesz. mondta fájdalmas arcképpel. -Mi összetartozunk. Mint két kirakós darab. Várni fogok rád. suttogtam neki,és ahogy ezt kimondtam könny fátyolos szemmel beült a kocsiba és elhajtott a sötét és rideg éjszakában nélkülem.